Ragadozómadár-mentés és visszavadítás a kőszegi Chernel-kertben

Horváth Ildikó – Németh Csaba – Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

   A ragadozó madarakat gyors röptük, jellegzetes küllemük, a történelem során hozzájuk kapcsolt legendák méltán a legkedveltebb állatcsoportok közé emelték. Talán kevésbé ismert, hogy egyben a madárvilág legsérülékenyebb csoportját is alkotják.

   Természetes ellenségeik nincsenek, azonban az ember és a rohamléptekben fejlődő civilizáció számos veszélyforrást jelent rájuk. Az élőhelyeik megszüntetése, áramütés, a közlekedési eszközökkel, ablaküveggel való ütközés, a fészkeket rejtő erdők kitermelése, a fészkek kifosztása, a lelövések, mérgezések kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak állományaik fogyatkozásához. Mivel számos fajuk csak nagyon kis egyedszámban költ hazánkban, egy-egy sérült példány megmentésének is szerepe lehet a magyarországi állomány fennmaradása szempontjából. A sérülten kézre került madarak szakszerű ellátásáról a fentieken túl a természetvédelmi szemléletformálás érdekében is szükséges gondoskodni.

   Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság folytatva a Bechtold István ornitológus által megkezdett munkát, Kőszegen, a Chernel-kertben működteti a ragadozómadár-mentéssel és visszavadítással foglalkozó telepét. A telep munkája a madarak nyugalma érdekében nem nyilvános, a helyszínen néhány bemutató madár azonban megtekinthető.

A telepen az alábbi természetvédelmi tevékenységek folynak:

• Kézre került, sérült ragadozómadarak összegyűjtése Vas megye területén.

   Ha a megyében valaki sérült ragadozómadarat talál és értesíti az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságot, kollégáink megszervezik a madár eljuttatását a kőszegi telepre.

• Szükség esetén állatorvosi ellátás biztosítása

   Folyamatos kapcsolatot tartunk fenn a szombathelyi állatkórházzal, ahol a szakemberek megfelelő ellátásban részesítik a sérült madarakat.

• Szakszerű elhelyezés

Telepünkön kiépítettünk egy madárröpde rendszert, ahol minden madár a számára ideális körülmények között tartható.

• Az egészséges madarak visszavadítása és szabadon engedése

   A telepre kerülő madarak a zárttéri tartás következtében hamar elveszítik a repüléshez szükséges kondíciójukat. Az egészséges madarakat a megfelelő, repüléshez szükséges fizikum elérése érdekében egy speciális un. szabadvolierben röptetjük a kiengedést megelőzően.

• Fajvédelmi célú vörös vércse és uhu szaporítási program folytatása

   Sérült vagy hosszú ideje emberkézben lévő madarak számára biztosítjuk a párbaállás és szaporodás lehetőségét. A kikelő fiókákat a madarak nevelik fel zárt térben, majd a kirepülés időszakában a szülőktől elválasztva lehetővé tesszük nekik a zsákmányszerzés begyakorlását, a megfelelő repülési kondíció elérését. Mindezek után egyedileg, színes (jelenleg kék színű) lábgyűrűvel jelölve kerülnek szabadon bocsátásra.

A szabadon engedett példányok az alábbi fajokhoz tartoznak (1995 - 2002)
FAJ	PÉLDÁNY
Fehér gólya	76
Vörösvércse	59
Egerészölyv	48
Erdei füles	39
Gyöngybagoly	27
Macskabagoly	13
Kuvik	9
Uhu	5
Bütykös hattyu	4
Barna rétihéja	4
Házi rozsdafarkú	3
Fekete rigó	3
Héja	2
Szárcsa	2
Darázsölyv	2
Molnárfecske	2
Erdei pinty	2
Meggyvágó	2
Hamvas rétihéja	1
Nagy kócsag	1
Vörösgém	1
Törpe gém	1
Kis vöcsök	1
Barátcinege	1
Tengelic	1
Sárga rigó	1
Seregély	1
Füsti fecske	1
Vetési varjú	1
Csóka	1
Szajkó	1
Mókus	2
Mezei nyúl	1
Nyest	1
Összesen:	319

Természetvédelem és erdőgazdálkodás a Kőszegi Tájvédelmi Körzetben

Németh Csaba - Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

   A Kőszegi-hegység magyar oldala Kőszegi Tájvédelmi Körzet néven 1980. óta élvez természetvédelmi oltalmat. A terület mintegy 90 %-án erdőket találunk, ahol a természetvédelem legfőbb feladata a természetes erdőkre jellemző változatosság (fafaj-, kor- és térszerkezet) kialakítása és fenntartása.

   Az elegyes lomberdők természetességének jó indikátorai az erdőlakó madárfajok, melyek faj- és egyedszámából az erdő strukturális változatosságára is következtethetünk. Ebből a szempontból kiemelt szerepük van a harkály- (Picidae) és légykapó (Muscicapidae) fajoknak, melyek előfordulása a rendelkezésre álló, különböző minőségű holt faanyag, ill. odú mennyiségétől is függ. E madárfajok részben un. esernyő fajnak (umbrella species) is tekinthetők, azaz speciális és általában összetett élőhelyigényükkel sok más faj igényeit megjelenítik (FRANK, 2000.).

   Példaként említhető a fehérhátú fakopáncs (D. leucotos), amely táplálkozása során a holt faanyag megjelenési formái közül egyaránt igényli a lábon száradt fákat, az élő fák koronájának alsó részén lévő, elszáradt ágakat, valamint a földön fekvő korhadó faanyagot. Fészkelésre azonban általában a bükkösök lombos elegyfáit (bibircses nyír, madárcseresznye, rezgő nyár, stb.) használja (CZÁJLIK ÉS HARMOS, 2000.).

   Hasonlóan összetett élőhelyigénye van a kis légykapónak (F. parva), amely a patakvölgyek idős bükkerdeiben fészkel. Ez a faj a lombkoronában vadászik repülő rovarokra, fészkelésre pedig a lehasadó ágak helyét vagy a bekorhadt ággöcsöket használja (SCHMIDT, 1998.). Az előző két faj példájában felsorolt erdőszerkezeti elemek egyúttal élőhelyül szolgálnak szúfajoknak, ritka nappali lepkéknek, ragadozó bogárfajoknak, kisemlősöknek.

   Fentiekből következik, hogy amennyiben madárvédelmi szempontok figyelembevételével is történik az erdőgazdálkodás tervezése és kivitelezése, azzal számos, elsősorban zoológiai érték jövőjét sikerül biztosítani és a művelet sikerességét egzakt módon, a fenntartani kívánt fajok meglétén keresztül ellenőrizhetjük.

   A természetvédelmi hatósági jogkörével élve az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság az alábbi eljárások alkalmazásával igyekszik a Kőszegi-hegység erdeinek természetességén javítani.

 

1. Fakitermelések időbeli korlátozása

    

      Madárvédelmi szempontból kulcsfontosságú, hogy a költés és fiókanevelés időszakában a lehetőleg ne érje zavarás az élőhelyeket. Ennek érdekében az idős erdőkben végzendő fakitermeléseket (nevelő-, bontó- és végvágásokat) általában április 1. előtt és augusztus 1. után engedélyezzük elvégezni.

    

2. Fakitermelések térbeli korlátozása

    

      A jelenlegi erdőgazdálkodás gyakorlata főként anyagi okokból sematizálni igyekszik az erdők fafajszerkezetét, korosztályviszonyait, térbeli rendjét. A madárvédelem és általában a természetesség kívánalmainak azonban a változatos szerkezetű, elegyes, többkorú erdők felelnek meg. Az ilyen szerkezet eléréséhez kis lépésekben közelíteni tudunk akkor, ha a fakitermeléseket a térben nem egyenletesen, hanem különböző eréllyel végezzük el. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyérítéseket -melyekkel a megmaradó fák jobb növekedése érdekében "ritkítják" az erdőt- bizonyos erdőrészletekben csak részterületen vagy egyáltalán nem engedünk elvégezni. Így bükk fafaj esetében például növelhetjük az álló, száraz fák és faágak számát, amely kedvez a kéreg alatt élő rovaroknak, az őket fogyasztó harkályoknak, cinegéknek. A bükkösökben szálanként előforduló bibircses nyír egyedek kíméletével számos lepkefaj mellett a fehérhátú fakopáncsnak segíthetünk. Az idős erdők letermelésekor igyekszünk hagyásfa csoportokat kijelölni, melyek 15-20, egymáshoz közel lévő fából állnak. Ezek a fák biológiai koruk végéig állva maradnak, élőhelyet biztosítva számos, az idős erdőkhöz kötődő fajnak. Hasonlóképpen kíméljük a fakitermeléstől a patakok menti erdőrészek 50-60 m széles sávját is.

    

3. Erdőszerkezeti elemek védelme

    

      Mivel a holt faanyag madárvédelmi jelentősége mint táplálkozó- és költőhely kiemelkedő, igyekszünk azt minél változatosabb formában az erdőben tartani. Ennek érdekében egyes erdőrészletekben korlátozzuk a földre hulló ágak, kidőlt fák összegyűjtését, kíméljük a kivágástól a facsonkokat, a környezetüknél idősebb vagy méretesebb, odvasodó faegyedeket. Ezek néhány tíz méteres sugarú környezetében is a háborítatlanságra törekszünk azért, hogy a természetes erdőfoltok laza hálózatát hozzuk létre.

   A fenti eljárások ismertetésével a teljességre való törekvés igénye nélkül igyekeztünk tájékoztatást adni a Kőszegi-hegység erdőgazdálkodásának madárvédelmi vonatkozásairól. Ezek a törekvések nem volnának megvalósíthatók akkor, ha a területen dolgozó erdőmérnökök, erdészek és fakitermelők nem lennének fogékonyak az eddig megszokott módszerektől részben eltérő elvek gyakorlati kivitelezésére. Az ő jó szándékuk nélkül, melyet e helyütt is szeretnénk megköszönni, a törvény szigora kevés volna a természetvédelem érdekeinek érvényesítéséhez.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Czájlik, P. és Halmosi, K. (2000): Etológiai és ökológiai vizsgálatok a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) állományán két mátrai erdőrezervátumban. Aquilla 105, p. 97-114.

Frank, T. szerk. (2000): Természet-Erdő-Gazdálkodás. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Pro Sylva Hungaria Egyesület Eger, p. 162.

Schmidt, E. (1998): Kis légykapó (Ficedula parva) in: Haraszthy, L. szerk (1998): Magyarország madarai Mezőgazda Kiadó Budapest

 

A kis légykapó (Ficedula parva) élőhelyválasztásának vizsgálata a Kőszegi-hegységben

Németh Csaba - Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

   1996. és 1999. között a Kőszegi-hegység területén vizsgáltam a kis légykapó (Ficedula parva) élőhelyválasztását és állományviszonyait. A vizsgálatok során éneklő hímek alapján történő revírtérképezést alkalmaztam. Az észlelési helyek élőhelyjellemzőinek (tengerszint feletti magasság, fekvés, vízfolyás megléte a területen, az erdő kora, bükk fafaj elegyaránya) szélső értékei segítségével elkészítettem a Kőszegi-hegység potenciális kis légykapó élőhelyeinek térképét. Az észlelések száma alapján vonulóhelyeket, alkalmi költőhelyeket és biztos költőhelyeket különítettem el. Megvizsgáltam ezek átlagos élőhelyjellemzőinek alakulását.

   Megállapítottam, hogy a vizsgált területen átlagosan 6-7 pár kis légykapó fészkel évente. Alkalmi költésére 645 hektáron, a Kőszegi-hegység 1/6-od részén lehet számítani. A vizsgált terület egészéhez viszonyított állománysűrűség 0,018 pár/10 hektár, a potenciális élőhelyek viszonylatában pedig 0,11 pár/10 hektár. A madár biztos fészkelőhelyei olyan É-Ék-i kitettségű patakvölgy oldalak voltak, melyeket átlagosan 80 százalékban bükk alkotta, 100 évnél idősebb erdők borítanak. Ezen fészkelőhelyek mindegyike a potenciális élőhelyek két nagy tömbjében helyezkedik el. Természetvédelmi szempontból a potenciális élőhelyek idős bükkerdeinek fenntartásával őrizhető meg a kis légykapó Kőszegi - hegység beli fészkelő állománya.

   A Kőszegi-hegység potenciális kis légykapó élőhelyeinek térképe

   Védett és fokozottan védett növényfajok megőrzése elektromos kerítés működtetésével a Kőszegi Tájvédelmi Körzetben

   Németh Csaba - Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

   A Kőszegi Tájvédelmi Körzetben él a széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia) legnagyobb életképes magyarországi állománya, mintegy 100 tő. A 3 hektárnyi termőhelyének további védett, ill. védelemre érdemes növényei a fényes turbolya, évelő holdviola, vadköszméte, tündérfürt, hóvirág, farkasboroszlán, farkasölő sisakvirág, hegyi szil.

   A hegységben élő, túlszaporodott nagyvadállomány, főként a szarvas és az őz vegetációs időszakban koncentráltan terheli az említett növények termőhelyét, mivel környezetében a vad számára nem hasznosítható, aljnövényzet nélküli lucosok és bükkösök, valamint a vad ellen bekerített erdőfelújítások találhatók. Az intenzív vadrágás következtében az 1990-es évek elején a széleslevelű harangvirág populációjának csak egy harmada érte meg a virágzást, termést érlelni pedig csupán néhány, a “vad szájából megmenekült” egyed volt képes évente. Hasonló helyzetbe került a többi említett növényfaj is. Az élőhely fásszárú vegetációjának felújulását is a vad rágása akadályozta, pedig annak korszerkezete közelítené a természetes, kezeletlen erdőkét (bükk esetében jelen van a 200 éves, a 100 éves és a 30 éves korosztály is).

   A fentiek miatt elengedhetetlenül szükségessé vált a terület vad elleni védelme, melyre a legkisebb költségigényű, legkevesebb beavatkozással járó elektromos kerítést tartottuk alkalmasnak. 1994. és 2001. között egy kb. 0,75 ha nagyságú terület volt bekerítve, melyet 2001-évben 3 hektárosra bővítettünk. Az új kerítés 1200 méter hosszon, talajba ütött oszlopokon került kialakításra, három sorban futó vezetékkel, 140 cm magassággal. Az áramellátást akkumulátor biztosítja. Az új kerítés létesítésével párhuzamosan néhány helyen óvatos, téli fakitermelést alkalmazva néhány faegyedet eltávolítottunk azért, hogy a növény számára szükséges félárnyékos fényviszonyokat teremtsünk. Fentiek eredményeképpen a széleslevelű harangvirág tőszáma a kezdeti mintegy 60 példányról 100 példányra emelkedett. A virágzó egyedek száma hasonló arányban nőtt, a termésérlelés azonban a vadrágás kiküszöbölése ellenére, a rendkívül száraz vegetációs időszakok miatt az utóbbi években gyenge volt.

 

   Az alkalmazandó védelem segítségével a terület teljes vegetációja fenntartható lesz és hosszú távon megőrizhető a széleslevelű harangvirág magyarországi állománya is.

Odulakó madárfajok védelmi programja az Őrségi Nemzeti Parkban

Németh Csaba - Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

   2003. évben igazgatóságunk a nemzeti park területén mesterséges fészekodu-telepítési programot indít. Ennek keretén belül:

 

• Elkészítettünk 180 db A és B típusú odut, melyeket a saját kezelésünkben lévő erdőterületeken helyezünk ki február hónap folyamán.

   

   

• Elkészíttetünk 50 db speciális, kuvik megtelepedését szolgáló fészekodut, melyeket -németországi tapasztalatok alapján- a nemzeti park területén, a kuvik fészkelésére alkalmasnak ítélt tág hálózatú, kaszáló gyümölcsösökben, legelők, árokpartok öreg gyümölcsfáira helyezünk ki.

   

   

• Elkészítünk 50 db fészekodut szalakóta, búbos banka és füleskuvik számára, melyeket alkalmas élőhelyeken helyezünk ki.

   

   Az odutelepek ellenőrzését és folyamatos nyilvántartását a Természetvédelmi Őrszolgálat és az Élővilágvédelmi Osztály együttesen fogja végezni.