Bővebb információ a következő linkre kattintva érhető el: http://koszegitk.blogspot.hu/

Ez Kőszeg. Színek, formák, hangok, illatok, ízek harmóniája. Az Alpok legkeletibb vonulatának ölelésében vár türelmesen, hogy rátalálj, és időutazásra hívjon macskaköves utcáin. Harangok mesélnek régmúlt korokról, és fák regélnek a madarakról. Féltve őrzi kincseit évezredek óta, de kapui nyitva állnak. A gyógyító szubalpin klíma, a környék történelmi múltja, a város nyugalmat árasztó hangulata, az egyre bővülő kulturális programok, a színvonalas vendéglátás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ide látogatóknak kellemes időtöltést jelentsen e vidék. A túrázni vágyóknak számtalan lehetőség kínálkozik a minden évszakban változatos színekben pompázó hegységben.
Természeti örökségét megőrizendő 1980-ban létrehozták a Kőszegi Tájvédelmi Körzetet, amely 4300 hektáron terül el (ebből 550 ha fokozottan védett), és Kőszeget, valamint Kőszeg-hegyalja öt kis települését, Cákot, Bozsokot, Velemet, Kőszegszerdahelyet és Kőszegdoroszlót foglalja magában.
Itt, Magyarország nyugati határszélén található a Dunántúl legmagasabb pontja, a 883 m magas Írott-kő.


 

Gyöngyös patak

Sziklaképződmény a Kalapos-kőnél

A velemi bánya cseppkövei

Földtan, éghajlat, vízrajz

A tájvédelmi körzet meghatározó részét alkotó Kőszegi-hegység a Keleti-Alpok része. Északról a Gyöngyös-patak, kelet és dél felől a Vasi-dombvidék, délnyugatról a Pinka-patak, míg nyugatról a Borostyánkő-hegység határolja. Kisebb részben Vas megyében, kétharmada pedig az Ausztriához tartozó Burgenlandban található. A Szombathely irányából érkező utazót a Pintér-tetőtől az Írott-kőn át húzódó főgerinc megkapó látványa fogadja. A 600-800 méter magas gerincről meredek falú, hosszan elnyúló völgyek futnak le, amelyek Kőszeg-hegyalja lankáiról simulnak a Gyöngyös-síkjába. A hegységet főként kristályos palák alkotják, amelyekből meredek sziklafalak nem alakultak ki. Látványos előfordulásaik az erdők mélyén álló kövek, a Bozsok fölötti Kalaposkő és az Asztalkő. Az alattuk húzódó hegyoldal gazdag a tetszetős zöldpalában, amely szürkészöldre színezi az árkokban lefolyó vizeket.
A Kőszegi-hegység és a hegylábi területek éghajlata kiegyensúlyozott. Itt, a Kárpát-medence nyugati peremén későn tavaszodik. A nyár hűvös és csapadékos. Az ősz általában november közepéig eltart, a komolyabb fagyok csak ekkor indítják meg az aranysárgára színeződött erdők lombhullását. Az első hó sokszor télen át megmarad, annak ellenére, hogy zord hidegek ritkán fordulnak elő. A csapadék egész éves mennyisége Kőszeg környékén jelentősen meghaladja a hazai átlagot. A tiszta, páradús levegőnek köszönhetően a hegység klímája gyógyhatású, melyet a légzőszervi megbetegedésekben szenvedők már néhány nap alatt megtapasztalhatnak.
A kedvező csapadékviszonyok vizekben gazdaggá teszik a hegységet. A több mint száz forrás közül a legismertebb a Hétforrás. A források vizét összegyűjtő patakok a hegylábnál kanyargó Gyöngyösbe torkollanak, amely a Rába mellékfolyója. Az egykor vízimalmokban bővelkedő tájon ma már csak a Velemi Műemlék Malom működik. A Szabó-hegy lábánál található az a szénsavas forrás, melynek erdélyi borvizeket idéző vizéből a Sárkány-kútnál fogyaszthatunk.

Állatvilág

A tájvédelmi körzet állatvilágának összetételét elsősorban annak hegyvidéki jellege és nyugati fekvése határozza meg. Számos ritkán szem elé kerülő állatfajnak csak ez a terület biztosít élőhelyet hazánkban, megőrzésük ezért mindannyiunk felelőssége. Kiemelendő közülük három ragadozó bogárfaj: az alhavasi, a kárpáti és a feketebordás aranyfutrinka, valamint a rovarfogyasztó havasi cickány.
Mik azok az állatfajok, melyekkel - kis szerencsével - bárki találkozhat?
A tél elmúltával az erdei tócsákban barna varangyok, gyepi békák és sárgahasú unkák petecsomóit pillanthatjuk meg, melyekből hamarosan ebihalak kelnek ki. Ilyenkor keresi fel a hegység patakjait a foltos szalamandra, hogy a gyengébb sodrású öblözetekben lerakja lárváit. A melegebb napokon fali gyíkok bújnak elő a kövek repedéseiből. A madárvilág tagjai közül elsőként a harkályok dobolására figyelhetünk fel. A gyakori nagy fakopáncs és zöld küllő mellett a bükkerdőkben fekete harkály jellegzetesen nagy, szögletes vésésnyomai jelennek meg, és hallhatjuk a területüket védő madarak éles kiáltását is. A lábon száradt, facsonkokkal és kidőlt fatörzsekkel tarkított bükkösökben a fokozottan védett fehérhátú harkály keresgél. Lassan megérkeznek az első vonulók: bíbicek jajonganak a hegylábi réteken, hegyi billegető énekel a patakok szurdokaiban, vörösbegyek és barátposzáták hangjától zeng az erdők széle. A fenyvesekben búbos cinege készíti apró odúját. A vaddisznó már csíkos malacait vezeti, a szarvasbikák épp elhullatták agancsaikat, az őzek pedig biztonságos helyet keresnek a rövidesen születő gidájuk számára. A kilátókból a darázsölyv nászrepülésében gyönyörködhetünk: megfigyelhetjük, amint a madár tapsol - összecsapja szárnyait - a levegőben. A réteken fehér gólyák járnak táplálék után, fasorokba rejtett fészkén ül a kormos varjú, az erdő fölött pedig az éppen kikelt fiókáinak táplálékot kereső fekete gólya köröz. Éjszakánként az erdei fülesbaglyok és a macskabaglyok huhogása töri meg az erdők csendjét.
Nyár elején az addig kevésbé feltűnő rovarvilág is megélénkül. Az erdei vágások szélén zöld, fekete és piros színben pompázó alpesi sáskák ugrálnak, helyenként a hosszú csápú, piros málnaszöcske pihen. Tarka csíkos medvelepkék, fehéren szegett, fekete gyászlepkék, vörös alapon barnával pöttyözött kis rókalepkék látogatják a virágzó növényeket. A patakok fölött erdei és kisasszony szitakötők lebegnek, az avarban a sokszor méteresre is megnövő erdei sikló kúszik. A lomberdőkben örvös légykapó neveli fiókáit. A fekete-fehér tollazatú madár a lombkorona belsejében lesi repülő rovartáplálékát, melyet csőrébe gyűjtve visz utódainak. Lucfenyők tűlevelei közé rejtett fészkében költi tojásait a tüzesfejű királyka, legkisebb énekesmadarunk. A réteken a fürj pitty-palattyát halljuk, a madarat azonban csak ritkán tudjuk megpillantani: a sűrű fűben rejtőzik. Pincék, présházak zugaiban a házi rozsdafarkú fészke rejtőzik. A ragadozómadarak is fiókákat nevelnek. A máskor nyugodtan pihenő egerészölyvek most megállás nélkül hordják a pockokat a mindig éhes fiataloknak. Június végén aztán elhallgat az erdő. Még néhány madár ugyan fiókáit nevelgeti, többségük azonban már befejezte a költést és az őszi vonulásra készül.
Őszre az állandó vizű tócsákat elhagyják a kifejlett unkák, varangyok és a szalamandrákhoz hasonlóan telelőhelyet keresnek az avar alatt, gyökerek között. A kis patkósorrú denevérek behúzódnak a sziklarepedésekbe, bányavágatokba, ahol laza csoportokban, függeszkedve telelnek. A vonuló madarak közül a hegyalja homokbányáiban fészkelő gyurgyalagok indulnak el elsőként dél felé. Jellegzetes pirregésüket gyakorta hallhatjuk a magasból. Éjszakánként vörösbegyek és énekes rigók finom hangjai jelzik: nagy a forgalom a madarak országútján. Rajtuk kívül az apró poszáták, légykapók és füzikék is vonulnak, a hosszú úthoz szükséges erőt az erdőszéli bokrosok terméseiből merítik. A szántókon, réteken szürke gémek csapatai jelennek meg, pockok és egerek után kutatva.
A tél beköszöntével az északi tájak és a magashegységek lakói érkeznek a környékre. Elegáns, szürke tollruhában, fekete végű szárnyain siklik, imbolyog a kékes rétihéja, a bokrok csúcsán pedig nagy őrgébics les pocokzsákmányára. A fenyők tobozain a nálunk is fészkelő keresztcsőrűk lógnak, jellegzetes, keresztben záródó csőrükkel bontogatva a tobozpikkelyeket. A juharok, kőrisek termését süvöltők fogyasztják, melyek eddig csak ritkán kerültek szem elé, lévén ritka fészkelői a hegységnek. A tűzpiros mellű hímek és a barna színű, fekete sapkás tojók finom füttyögetéssel hívják egymást. Keletről vetési varjak csapatai érkeznek, melyek a réteken, szántókon keresik táplálékukat. Az erdei tisztásokon hollók fogyasztják a téli vadászatokon elejtett állatok belsőségeit, a fenyőszajkók pedig kékszárnyú hazai rokonaikkal a

   Növényvilág

A Kőszegi-hegység flórája rendkívül változatos. Sötéten zöldellő fenyvesek, sziklaszurdokok, lomberdők, franciaperjés kaszálórétek, kékperjés láprétek, gyümölcsösök egyaránt találhatók itt. A vidék több neves természettudóst magával ragadott. Botanikai kutatásokat végzett a területen Carolus Clusius, Freh Alfonz, Waisbecker Antal, Borbás Vince és Gayer Gyula.
Növényföldrajzilag a terület két jól elkülöníthető részre oszlik: hegyvidékre és a hegyaljára. A hegyvidék uralkodó erdőtípusai a mészkerülő tölgyesek és bükkösök, a luc- és erdeifenyvesek, továbbá a hegyvidéki égerligetek. A határ mentén, erdőszegélyeken nyíres-csarabosok húzódnak. A hegyalja egykor kiterjedt szelídgesztenye ligeteiből ma már csak hírmondóban találunk foltokat. Helyüket főként kertek, szőlők, üdülők foglalják el. Hasonlóan megfogyatkoztak a természetes gyepek is: a szántók és intenzív gyümölcsösök tömbjei közt csak a patakok menti keskeny sávban maradtak fenn mocsár- és láprétek, kaszálók.
Számos növényfaj hazánkban csak a tájvédelmi körzetben fordul elő, mint a hegyi lednek, az alpesi valamint az osztrák tarsóka, a hármaslevelű kakukktorma és a fehér sáfrány. Az eltűnt fajok között tartjuk nyilván a tavaszi pimpót, keskenylevelű hölgymált és a foltos ujjaskosbort.
Az égbe törő, árnyat adó bükkösökben rejtőzik a lombfakadás előtt nyíló, később piros bogyót érlelő farkasboroszlán, valamint az illatos virágú erdei ciklámen. Szegélyükön nyáron az enciánkék színű fecsketárnics virít és a magashegységekben gyakori fürtös bodza bogyói piroslanak.
Szurdokerdőkben él az évelő holdviola, a farkasölő sisakvirág és a fokozottan védett széleslevelű harangvirág. Sziklakibúvásokon bújnak meg aprócska páfrányféléink, a kis holdruta, az aranyos, a fekete és a zöld fodorka.
A tölgyerdők gazdag aljnövényzetét tarkítja a tavaszi lednek, a fehér és kardos madársisak, valamint az összefüggő kék foltokban megjelenő kis télizöld meténg. Májusban fehérre színezi a tölgyesek gyepszintjét a gyöngyvirág sűrű szőnyege.
Mocsár- és lápréteken virít a nyúlánk szárú, sárga gömböcske-virágairól felismerhető zergeboglár, és a messziről kéklő szibériai nőszirom. Itt borzolja a szél a gyapjúsások fehér, gyapjúszerű virágát, amely a termésérést követően az apró magok terjedésében játszik fontos szerepet.
Hegyi réteken tömegesen előfordul a sárga színű szártalan kankalin és az agárkosbor. Itt élnek selymesen szőrős tavaszi virágaink, a leány- és a fekete kökörcsin.
A fenyvesek, fenyőelegyes tölgyesek savanyú talaját kedveli ritka harasztunk a kapcsos korpafű, az utak mentén gyakori csarab, az errefelé bariszőlőként emlegetett fekete áfonya és a mindössze egy helyen előforduló vörös áfonya.
Patakpartok égerligeteiben él az impozáns megjelenésű struccpáfrány és a ráncos levélzetű, magasra növő fehér zászpa.
A tájra jellemző szelídgesztenyések adnak otthont több orchideának, így a bodzaszagú ujjaskosbornak és a szúnyoglábú bibircsvirágnak.
 

Struccpáfrány

Fekete kökörcsin

Szelídgesztenye

Foltos szalamandra

Kéneslepke

Kövi rák

A Kőszegi-hegység kirándulóhelyei

Kálvária

A hegység északkeleti végén lévő dombon épült a város szinte minden pontjáról látható Kálvária templom, amelyhez stációépületekkel szegélyezett meredek földúton juthatunk el.
A barokk templomot a pestis járványt követően jezsuita kezdeményezésre 1729 és 1734 között építették. Mellé egy évvel később remetelak is épült. Lakói között volt a templom első festője, gróf Weisz Henrich. A dombtetőről szép kilátás nyílik Kőszeg városára.
Nem messze innen található az 1936-ban emelt háromhalmos Trianoni kereszt, innen a szomszédos Ausztriába tekinthetünk át.
A domb lábánál egy tábla emlékeztet egy hajdani bunkerre, ahol a Szálasi-kormány idején, 1944 decemberétől 1945 márciusáig a Szent Koronát őrizték.

A Kálvária a kőszegi Árpád-térről 2 kilométeres sétával kb. 30 perc alatt érhető el.

Hétforrás

A legkedveltebb kirándulóhelyek egyike az osztrák határhoz közeli rőtfalvi völgykatlanban fakadó Hétforrás. A jelenlegi forrásfoglalás a Millennium évében készült, ekkor nevezték el a hét magyar vezérről. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm nevét kis kőtáblákon olvashatjuk. A kristálytiszta, meglehetősen hidegvizű forrás látta el vízzel a fölötte magasodó Óvárat v. Felsővárat. Erre utal régi elnevezése: Várkuta, Óvárkút. A forrásfoglalás mai képét az 1994-ben történt felújításkor alakították ki. A közelben romokban álló egykori határőrlaktanya várja jobb sorsát.

A Hétforrás a Szabó-hegyi buszmegállóból 5 kilométeres sétával kb. 1,5 óra alatt érhető el.

Óház

A 609 m magas Óház-tetőn kezdődött Kőszeg alapítása. Itt épült, valószínűleg határőrizeti céllal, a XIII. században a város első vára, a Felsővár v. Óvár. Később, a XIV. században, az Alsóvár (Esterházy v. Jurisich-vár) létrejöttével fokozatosan elveszítette jelentőségét. A romossá vált épület helyébe elsőként egy fából, majd 1896-ban egy kőből készült kilátót emeltek, melyet egy szélvihar döntötte le. Az 1991-től kezdődő ásatásokban feltárt lakótorony alapjaira állították fel 1996-ban a mai kilátót. Könnyű elérhetősége miatt a turisták előszeretettel látogatják. Gyönyörű kilátás nyílik innen Kőszegre, Szombathelyre, a közeli tanúhegyekre, a Ságra és Somlóra, valamint a szomszédos Ausztriára.

Az Óház a Szabó-hegyi buszmegállóból 4,5 kilométeres sétával kb. 1 óra alatt érhető el.

Stájer-házak

A házak nevüket a Mária Terézia által 1750-ben idetelepített stájer erdészekről kapták. Ma az igényesen felújított épületekben Erdészeti Múzeum és erdei iskola működik. A közelükben található emlékkő tábláján olvashatjuk a Kőszegi-hegységben egykor tevékenykedett jeles kutatók, erdészek nevét.
A múzeum nyitva tartása korlátozott, ezért célszerű a látogatás előtt érdeklődni a Szombathelyi Erdészeti Zrt-nél.

A Stájer-házak a Szabó-hegyi buszmegállóból 8 kilométeres sétával kb 2 óra alatt, a Hörmann-forrás parkolójától pedig 45 perc alatt érhető el.

Írott-kő

A Kőszegi-hegység, egyben a Dunántúl legmagasabb pontja a 883 m magas Írott-kő v. Szálkő. Régi neve, a Fenyő-hegy, a környék jellemző jegenyefenyveseire utal. 1909-ig az Árpád-kilátó, leomlása után 1913-tól pedig az Írottkő-kilátó magasodik a hegy csúcsán. A kilátó egyik része Magyarország, másik Ausztria területén fekszik. Tetejéről pazar kilátásban lehet részünk. Jó időben még a Fertő-tóig és a Balatonig is ellátni. 2003 óta gyalogos határátkelőként működik.

Az Írott-kő a Szabó-hegyi buszmegállóból 13 kilométeres túrával kb. 5 óra alatt, a Hörmann-forrástól 2,5 kilométer megtételével 45 perc alatt érhető el.

Szent Vid

Velem község fölött, az 582 m magasságban található Szent Vid hegyen telepedtek meg a vidék első lakói. Már a kőkori ember és az ie. II. évezredből illír bronzművesek nyomait is megtalálták itt. Az ie. IV-III. században kelták, később pedig rómaiak vették birtokba a tájat. A hegy lábánál avar temetőre is bukkantak. A XIII. században kisebb erődítmény állt a hegyen, 1713-ban pedig egy kápolnát építettek ide. Ennek utódja a barokk stílusjegyeket viselő, 1859-ben épült Szent Vid templom. A területen 1973-tól ásatásokat folytattak. A feltárt leletek eredményeképpen napjainkra a környék értékes régészeti lelőhellyé vált.

A Szent Vid a Szabó-hegyi buszmegállóból 10 kilométeres túrával kb. 3 óra alatt, Velemből pedig 30 perc alatt érhető el.

Ajánlott túraútvonalak

Kék jelzés: Tömörd felől a Jurisich vár érintésével halad a Kálváriához – Pintér-tető – Hétforrás – Óház – Vöröskereszt – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írottkő - Bozsok

Piros jelzés: Kőszeg,meszes-völgyi elágazó - Pogány-völgyi pincesor – Enikő-forrás – Elektromos-forrás – Eresztény-major, atlaszcédrus – Velem - Hosszú-völgy – Asztal-kő – Apostolok-fája – Írottkő

Zöld jelzés: Kőszeg, (ONCSA-házak – Szabó-hegy, Parkerdő, erdei tornapálya – Óház – Steinbach-kő – Mohás-forrás – Kőszeg, Meszes-völgy

Sárga jelzés: Kőszeg, pogány-völgyi pincesor – Botosok – Cáki pincesor – Velem – Kőszegszerdahely – Kőszegdoroszló – Lukácsháza – Kőszegfalva - Kőszeg



• Kőszeg – Kálvária – Pintér-tető – Hétforrás – Óház – Stájer-házak – Írott-kő
(Az Országos Kék túra útvonalán kb.4óra)

• Velem – Hosszú-völgy – Írott-kő
(A piros jelzésen kb. 1,5 óra)

• Velem – Szt.Vid kápolna – Hörmann-forrás – Írott-kő (A Szt.Vidig kék L jelzés, onnan a Hörmann-forrásig kék ●, majd kék sáv jelzés; kb. 2 óra)

• Bozsok – „Csempészek” útja – Gyilkos-szikla – Írott-kő (A Vasfüggöny Túraút vonalán – zöld sáv jelzés; kb. 3 óra)

• Bozsok – „Csempészek” útja – Írott-kő
(A Dél-dunántúli kék túra útvonalán kb. 3 óra)

• Kőszeg – Szabó-hegy – Óház – Vöröskereszt – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írott-kő
Kőszegtől az Óházig zöld sáv jelzésen, onnan az Írott-kőig az Országos Kéktúra útvonalán; kb. 3,5 óra

• Kőszeg – Pogányok – Vöröskereszt – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írott-kő
Kőszegtől a Pogányokig sárga sáv jelzés, onnan a Vöröskeresztig sárga +, majd az Országos Kéktúra útvonalán; kb. 3,5 óra

• Bozsok – Széles-kő – Kalapos-kő – Holler-barlang – Gyilkos-szikla – Írott-kő
Kék ▲ jelzés a Holler-barlangig, utána zöld sáv jelzés az Írott-kőig; kb. 3 óra

• Velem – Széles-kő – Kalapos-kő – Írott-kő
A Kalapos-kőig piros ▲, onnan kék ▲, majd kék sáv jelzés; kb 3 óra

• Kőszeg – Andalgó – Marchgraben – Hétforrás – Szikla-forrás – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írott-kő
Az Andalgóig kék sáv, ill. jelzetlen út, onnan zöld sáv jelzés; kb. 5 óra

• Kőszeg, Királyvölgy – Kincs-pihenő – Óház – Vöröskereszt – Kendig – Hörmann-forrás – Írott-kő
A Kincs-pihenőig kék +, az Óházig kék ●, ill. ▲, onnan a Vöröskeresztig kék sáv jelzés, majd a Hörmann-forrásig kék ▲, végül az Írott-kőig kék sáv jelzés; kb. 4 óra


Szöveg: Kóródi Blanka, dr. Németh Csaba
Fotók: Kóródi Blanka, dr. Németh Csaba

Cáki pincesor

Kőszeg-hegyalja aprócska településén, Cákon található festői szépségű környezetben a híres Cáki pincesor. A műemlékként védett 9 db zsúpfedeles pince régi korok hangulatát idézi. Körülöttük néhány 100 éves szelídgesztenyefa őrzi emlékét a valamikor virágzó gesztenyeligeteknek. A XIX. század második felében épült házakban gyümölcsöt (szőlőt, gesztenyét), bort tároltak.
A pincesor szabadon megtekinthető, a pincék belső berendezése a nyitvatartási időben, március 15-től október 31-ig, hétfő kivételével naponta 10-12 és 14-16 óra között látható.

A Cáki pincesor a Szabó-hegyi buszmegállóból 3 kilométeres sétával kb. 1 óra alatt érhető el.