magyar english
ÚJ TURISZTIKAI HONLAP ORSEG.INFO
Natura 2000 fenntartási tervek
 
Őrségi Nemzeti Parki Termék
Tourinform Őrség
Őrségi Népi Műemlékegyüttes Szalafő Pityerszeren
Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont Központ Kőszeg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sághegyi Múzeum
Kőszegi Tájvédelmi Körzet
Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet

Erdészeti útmutató
Kaszálási bejelentés
Gyakorlati útmutatók gazdálkodók részére
Vidékfejlesztési Minisztérium
A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja

 

"Lépés előnyben" - TÁMOP-2.4.2/B-09/1-2010-0001
 
 
 
 
Illegális hulladéklerakók felszámolása az Őrségi Nemzeti Parkban
Pályázataink

 

"Őrségtől a Vendvidékig"

 

 

 

 

 

"Harmóniában a tájjal"

 



Gazdalkodói útmutató

Travinje - Priročnik za kmetovalce


 

Az Őrállók Útja

 
"Őrt állni múltunk felett a jövőnkért"
Az Őrállók Alapítvány rendezvénysátra
» Őrségi Nemzeti Park » Tájvédelmi körzetek » Kőszegi Tájvédelmi Körzet
Kőszegi Tájvédelmi Körzet
 

„Itt lakik ám Bákkus szép menedékes hegyen,
Pán is, ha úgy tetszik, téged vadon-erdeje által
Sok gyönyörű völgynek zöld kebelébe vezet.
Itt hüves patakok követsen szaladozva tsörögnek,
Ott amaz hét forrás kelleti tiszta vizét…”
/Rájnis József/


Ez Kőszeg. Színek, formák, hangok, illatok, ízek harmóniája. Az Alpok legkeletibb vonulatának ölelésében vár türelmesen, hogy rátalálj, és időutazásra hívjon macskaköves utcáin. Harangok mesélnek régmúlt korokról, és fák regélnek a madarakról. Féltve őrzi kincseit évezredek óta, de kapui nyitva állnak. A gyógyító szubalpin klíma, a környék történelmi múltja, a város nyugalmat árasztó hangulata, az egyre bővülő kulturális programok, a színvonalas vendéglátás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ide látogatóknak kellemes időtöltést jelentsen e vidék. A túrázni vágyóknak számtalan lehetőség kínálkozik a minden évszakban változatos színekben pompázó hegységben.
Természeti örökségét megőrizendő 1980-ban létrehozták a Kőszegi Tájvédelmi Körzetet, amely 4300 hektáron terül el (ebből 550 ha fokozottan védett), és Kőszeget, valamint Kőszeg-hegyalja öt kis települését, Cákot, Bozsokot, Velemet, Kőszegszerdahelyet és Kőszegdoroszlót foglalja magában.
Itt, Magyarország nyugati határszélén található a Dunántúl legmagasabb pontja, a 883 m magas Írott-kő.


 


Gyöngyös patak


Sziklaképződmény a Kalapos-kőnél


A velemi bánya cseppkövei
Állatvilág

A tájvédelmi körzet állatvilágának összetételét elsősorban annak hegyvidéki jellege és nyugati fekvése határozza meg. Számos ritkán szem elé kerülő állatfajnak csak ez a terület biztosít élőhelyet hazánkban, megőrzésük ezért mindannyiunk felelőssége. Kiemelendő közülük három ragadozó bogárfaj: az alhavasi, a kárpáti és a feketebordás aranyfutrinka, valamint a rovarfogyasztó havasi cickány.
Mik azok az állatfajok, melyekkel - kis szerencsével - bárki találkozhat?
A tél elmúltával az erdei tócsákban barna varangyok, gyepi békák és sárgahasú unkák petecsomóit pillanthatjuk meg, melyekből hamarosan ebihalak kelnek ki. Ilyenkor keresi fel a hegység patakjait a foltos szalamandra, hogy a gyengébb sodrású öblözetekben lerakja lárváit. A melegebb napokon fali gyíkok bújnak elő a kövek repedéseiből. A madárvilág tagjai közül elsőként a harkályok dobolására figyelhetünk fel. A gyakori nagy fakopáncs és zöld küllő mellett a bükkerdőkben fekete harkály jellegzetesen nagy, szögletes vésésnyomai jelennek meg, és hallhatjuk a területüket védő madarak éles kiáltását is. A lábon száradt, facsonkokkal és kidőlt fatörzsekkel tarkított bükkösökben a fokozottan védett fehérhátú harkály keresgél. Lassan megérkeznek az első vonulók: bíbicek jajonganak a hegylábi réteken, hegyi billegető énekel a patakok szurdokaiban, vörösbegyek és barátposzáták hangjától zeng az erdők széle. A fenyvesekben búbos cinege készíti apró odúját. A vaddisznó már csíkos malacait vezeti, a szarvasbikák épp elhullatták agancsaikat, az őzek pedig biztonságos helyet keresnek a rövidesen születő gidájuk számára. A kilátókból a darázsölyv nászrepülésében gyönyörködhetünk: megfigyelhetjük, amint a madár tapsol - összecsapja szárnyait - a levegőben. A réteken fehér gólyák járnak táplálék után, fasorokba rejtett fészkén ül a kormos varjú, az erdő fölött pedig az éppen kikelt fiókáinak táplálékot kereső fekete gólya köröz. Éjszakánként az erdei fülesbaglyok és a macskabaglyok huhogása töri meg az erdők csendjét.
Nyár elején az addig kevésbé feltűnő rovarvilág is megélénkül. Az erdei vágások szélén zöld, fekete és piros színben pompázó alpesi sáskák ugrálnak, helyenként a hosszú csápú, piros málnaszöcske pihen. Tarka csíkos medvelepkék, fehéren szegett, fekete gyászlepkék, vörös alapon barnával pöttyözött kis rókalepkék látogatják a virágzó növényeket. A patakok fölött erdei és kisasszony szitakötők lebegnek, az avarban a sokszor méteresre is megnövő erdei sikló kúszik. A lomberdőkben örvös légykapó neveli fiókáit. A fekete-fehér tollazatú madár a lombkorona belsejében lesi repülő rovartáplálékát, melyet csőrébe gyűjtve visz utódainak. Lucfenyők tűlevelei közé rejtett fészkében költi tojásait a tüzesfejű királyka, legkisebb énekesmadarunk. A réteken a fürj pitty-palattyát halljuk, a madarat azonban csak ritkán tudjuk megpillantani: a sűrű fűben rejtőzik. Pincék, présházak zugaiban a házi rozsdafarkú fészke rejtőzik. A ragadozómadarak is fiókákat nevelnek. A máskor nyugodtan pihenő egerészölyvek most megállás nélkül hordják a pockokat a mindig éhes fiataloknak. Június végén aztán elhallgat az erdő. Még néhány madár ugyan fiókáit nevelgeti, többségük azonban már befejezte a költést és az őszi vonulásra készül.
Őszre az állandó vizű tócsákat elhagyják a kifejlett unkák, varangyok és a szalamandrákhoz hasonlóan telelőhelyet keresnek az avar alatt, gyökerek között. A kis patkósorrú denevérek behúzódnak a sziklarepedésekbe, bányavágatokba, ahol laza csoportokban, függeszkedve telelnek. A vonuló madarak közül a hegyalja homokbányáiban fészkelő gyurgyalagok indulnak el elsőként dél felé. Jellegzetes pirregésüket gyakorta hallhatjuk a magasból. Éjszakánként vörösbegyek és énekes rigók finom hangjai jelzik: nagy a forgalom a madarak országútján. Rajtuk kívül az apró poszáták, légykapók és füzikék is vonulnak, a hosszú úthoz szükséges erőt az erdőszéli bokrosok terméseiből merítik. A szántókon, réteken szürke gémek csapatai jelennek meg, pockok és egerek után kutatva.
A tél beköszöntével az északi tájak és a magashegységek lakói érkeznek a környékre. Elegáns, szürke tollruhában, fekete végű szárnyain siklik, imbolyog a kékes rétihéja, a bokrok csúcsán pedig nagy őrgébics les pocokzsákmányára. A fenyők tobozain a nálunk is fészkelő keresztcsőrűk lógnak, jellegzetes, keresztben záródó csőrükkel bontogatva a tobozpikkelyeket. A juharok, kőrisek termését süvöltők fogyasztják, melyek eddig csak ritkán kerültek szem elé, lévén ritka fészkelői a hegységnek. A tűzpiros mellű hímek és a barna színű, fekete sapkás tojók finom füttyögetéssel hívják egymást. Keletről vetési varjak csapatai érkeznek, melyek a réteken, szántókon keresik táplálékukat. Az erdei tisztásokon hollók fogyasztják a téli vadászatokon elejtett állatok belsőségeit, a fenyőszajkók pedig kékszárnyú hazai rokonaikkal a



Növényvilág

A Kőszegi-hegység flórája rendkívül változatos. Sötéten zöldellő fenyvesek, sziklaszurdokok, lomberdők, franciaperjés kaszálórétek, kékperjés láprétek, gyümölcsösök egyaránt találhatók itt. A vidék több neves természettudóst magával ragadott. Botanikai kutatásokat végzett a területen Carolus Clusius, Freh Alfonz, Waisbecker Antal, Borbás Vince és Gayer Gyula.
Növényföldrajzilag a terület két jól elkülöníthető részre oszlik: hegyvidékre és a hegyaljára. A hegyvidék uralkodó erdőtípusai a mészkerülő tölgyesek és bükkösök, a luc- és erdeifenyvesek, továbbá a hegyvidéki égerligetek. A határ mentén, erdőszegélyeken nyíres-csarabosok húzódnak. A hegyalja egykor kiterjedt szelídgesztenye ligeteiből ma már csak hírmondóban találunk foltokat. Helyüket főként kertek, szőlők, üdülők foglalják el. Hasonlóan megfogyatkoztak a természetes gyepek is: a szántók és intenzív gyümölcsösök tömbjei közt csak a patakok menti keskeny sávban maradtak fenn mocsár- és láprétek, kaszálók.
Számos növényfaj hazánkban csak a tájvédelmi körzetben fordul elő, mint a hegyi lednek, az alpesi valamint az osztrák tarsóka, a hármaslevelű kakukktorma és a fehér sáfrány. Az eltűnt fajok között tartjuk nyilván a tavaszi pimpót, keskenylevelű hölgymált és a foltos ujjaskosbort.
Az égbe törő, árnyat adó bükkösökben rejtőzik a lombfakadás előtt nyíló, később piros bogyót érlelő farkasboroszlán, valamint az illatos virágú erdei ciklámen. Szegélyükön nyáron az enciánkék színű fecsketárnics virít és a magashegységekben gyakori fürtös bodza bogyói piroslanak.
Szurdokerdőkben él az évelő holdviola, a farkasölő sisakvirág és a fokozottan védett széleslevelű harangvirág. Sziklakibúvásokon bújnak meg aprócska páfrányféléink, a kis holdruta, az aranyos, a fekete és a zöld fodorka.
A tölgyerdők gazdag aljnövényzetét tarkítja a tavaszi lednek, a fehér és kardos madársisak, valamint az összefüggő kék foltokban megjelenő kis télizöld meténg. Májusban fehérre színezi a tölgyesek gyepszintjét a gyöngyvirág sűrű szőnyege.
Mocsár- és lápréteken virít a nyúlánk szárú, sárga gömböcske-virágairól felismerhető zergeboglár, és a messziről kéklő szibériai nőszirom. Itt borzolja a szél a gyapjúsások fehér, gyapjúszerű virágát, amely a termésérést követően az apró magok terjedésében játszik fontos szerepet.
Hegyi réteken tömegesen előfordul a sárga színű szártalan kankalin és az agárkosbor. Itt élnek selymesen szőrős tavaszi virágaink, a leány- és a fekete kökörcsin.
A fenyvesek, fenyőelegyes tölgyesek savanyú talaját kedveli ritka harasztunk a kapcsos korpafű, az utak mentén gyakori csarab, az errefelé bariszőlőként emlegetett fekete áfonya és a mindössze egy helyen előforduló vörös áfonya.
Patakpartok égerligeteiben él az impozáns megjelenésű struccpáfrány és a ráncos levélzetű, magasra növő fehér zászpa.
A tájra jellemző szelídgesztenyések adnak otthont több orchideának, így a bodzaszagú ujjaskosbornak és a szúnyoglábú bibircsvirágnak.
 


Struccpáfrány


Fekete kökörcsin


Szelídgesztenye



 


Foltos szalamandra


Kéneslepke


Kövi rák


 

A Kőszegi-hegység kirándulóhelyei


Kálvária

A hegység északkeleti végén lévő dombon épült a város szinte minden pontjáról látható Kálvária templom, amelyhez stációépületekkel szegélyezett meredek földúton juthatunk el.
A barokk templomot a pestis járványt követően jezsuita kezdeményezésre 1729 és 1734 között építették. Mellé egy évvel később remetelak is épült. Lakói között volt a templom első festője, gróf Weisz Henrich. A dombtetőről szép kilátás nyílik Kőszeg városára.
Nem messze innen található az 1936-ban emelt háromhalmos Trianoni kereszt, innen a szomszédos Ausztriába tekinthetünk át.
A domb lábánál egy tábla emlékeztet egy hajdani bunkerre, ahol a Szálasi-kormány idején, 1944 decemberétől 1945 márciusáig a Szent Koronát őrizték.

A Kálvária a kőszegi Árpád-térről 2 kilométeres sétával kb. 30 perc alatt érhető el.

Hétforrás

A legkedveltebb kirándulóhelyek egyike az osztrák határhoz közeli rőtfalvi völgykatlanban fakadó Hétforrás. A jelenlegi forrásfoglalás a Millennium évében készült, ekkor nevezték el a hét magyar vezérről. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm nevét kis kőtáblákon olvashatjuk. A kristálytiszta, meglehetősen hidegvizű forrás látta el vízzel a fölötte magasodó Óvárat v. Felsővárat. Erre utal régi elnevezése: Várkuta, Óvárkút. A forrásfoglalás mai képét az 1994-ben történt felújításkor alakították ki. A közelben romokban álló egykori határőrlaktanya várja jobb sorsát.

A Hétforrás a Szabó-hegyi buszmegállóból 5 kilométeres sétával kb. 1,5 óra alatt érhető el.

Óház

A 609 m magas Óház-tetőn kezdődött Kőszeg alapítása. Itt épült, valószínűleg határőrizeti céllal, a XIII. században a város első vára, a Felsővár v. Óvár. Később, a XIV. században, az Alsóvár (Esterházy v. Jurisich-vár) létrejöttével fokozatosan elveszítette jelentőségét. A romossá vált épület helyébe elsőként egy fából, majd 1896-ban egy kőből készült kilátót emeltek, melyet egy szélvihar döntötte le. Az 1991-től kezdődő ásatásokban feltárt lakótorony alapjaira állították fel 1996-ban a mai kilátót. Könnyű elérhetősége miatt a turisták előszeretettel látogatják. Gyönyörű kilátás nyílik innen Kőszegre, Szombathelyre, a közeli tanúhegyekre, a Ságra és Somlóra, valamint a szomszédos Ausztriára.

Az Óház a Szabó-hegyi buszmegállóból 4,5 kilométeres sétával kb. 1 óra alatt érhető el.

Stájer-házak

A házak nevüket a Mária Terézia által 1750-ben idetelepített stájer erdészekről kapták. Ma az igényesen felújított épületekben Erdészeti Múzeum és erdei iskola működik. A közelükben található emlékkő tábláján olvashatjuk a Kőszegi-hegységben egykor tevékenykedett jeles kutatók, erdészek nevét.
A múzeum nyitva tartása korlátozott, ezért célszerű a látogatás előtt érdeklődni a Szombathelyi Erdészeti Zrt-nél.

A Stájer-házak a Szabó-hegyi buszmegállóból 8 kilométeres sétával kb 2 óra alatt, a Hörmann-forrás parkolójától pedig 45 perc alatt érhető el.


 



 


 

Írott-kő

A Kőszegi-hegység, egyben a Dunántúl legmagasabb pontja a 883 m magas Írott-kő v. Szálkő. Régi neve, a Fenyő-hegy, a környék jellemző jegenyefenyveseire utal. 1909-ig az Árpád-kilátó, leomlása után 1913-tól pedig az Írottkő-kilátó magasodik a hegy csúcsán. A kilátó egyik része Magyarország, másik Ausztria területén fekszik. Tetejéről pazar kilátásban lehet részünk. Jó időben még a Fertő-tóig és a Balatonig is ellátni. 2003 óta gyalogos határátkelőként működik.

Az Írott-kő a Szabó-hegyi buszmegállóból 13 kilométeres túrával kb. 5 óra alatt, a Hörmann-forrástól 2,5 kilométer megtételével 45 perc alatt érhető el.

Szent Vid

Velem község fölött, az 582 m magasságban található Szent Vid hegyen telepedtek meg a vidék első lakói. Már a kőkori ember és az ie. II. évezredből illír bronzművesek nyomait is megtalálták itt. Az ie. IV-III. században kelták, később pedig rómaiak vették birtokba a tájat. A hegy lábánál avar temetőre is bukkantak. A XIII. században kisebb erődítmény állt a hegyen, 1713-ban pedig egy kápolnát építettek ide. Ennek utódja a barokk stílusjegyeket viselő, 1859-ben épült Szent Vid templom. A területen 1973-tól ásatásokat folytattak. A feltárt leletek eredményeképpen napjainkra a környék értékes régészeti lelőhellyé vált.

A Szent Vid a Szabó-hegyi buszmegállóból 10 kilométeres túrával kb. 3 óra alatt, Velemből pedig 30 perc alatt érhető el.

Ajánlott túraútvonalak



Kék jelzés: Tömörd felől a Jurisich vár érintésével halad a Kálváriához – Pintér-tető – Hétforrás – Óház – Vöröskereszt – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írottkő - Bozsok

Piros jelzés: Kőszeg,meszes-völgyi elágazó - Pogány-völgyi pincesor – Enikő-forrás – Elektromos-forrás – Eresztény-major, atlaszcédrus – Velem - Hosszú-völgy – Asztal-kő – Apostolok-fája – Írottkő

Zöld jelzés: Kőszeg, (ONCSA-házak – Szabó-hegy, Parkerdő, erdei tornapálya – Óház – Steinbach-kő – Mohás-forrás – Kőszeg, Meszes-völgy

Sárga jelzés: Kőszeg, pogány-völgyi pincesor – Botosok – Cáki pincesor – Velem – Kőszegszerdahely – Kőszegdoroszló – Lukácsháza – Kőszegfalva - Kőszeg



• Kőszeg – Kálvária – Pintér-tető – Hétforrás – Óház – Stájer-házak – Írott-kő
(Az Országos Kék túra útvonalán kb.4óra)

• Velem – Hosszú-völgy – Írott-kő
(A piros jelzésen kb. 1,5 óra)

• Velem – Szt.Vid kápolna – Hörmann-forrás – Írott-kő (A Szt.Vidig kék L jelzés, onnan a Hörmann-forrásig kék ●, majd kék sáv jelzés; kb. 2 óra)

• Bozsok – „Csempészek” útja – Gyilkos-szikla – Írott-kő (A Vasfüggöny Túraút vonalán – zöld sáv jelzés; kb. 3 óra)

• Bozsok – „Csempészek” útja – Írott-kő
(A Dél-dunántúli kék túra útvonalán kb. 3 óra)

• Kőszeg – Szabó-hegy – Óház – Vöröskereszt – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írott-kő
Kőszegtől az Óházig zöld sáv jelzésen, onnan az Írott-kőig az Országos Kéktúra útvonalán; kb. 3,5 óra

• Kőszeg – Pogányok – Vöröskereszt – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írott-kő
Kőszegtől a Pogányokig sárga sáv jelzés, onnan a Vöröskeresztig sárga +, majd az Országos Kéktúra útvonalán; kb. 3,5 óra

• Bozsok – Széles-kő – Kalapos-kő – Holler-barlang – Gyilkos-szikla – Írott-kő
Kék ▲ jelzés a Holler-barlangig, utána zöld sáv jelzés az Írott-kőig; kb. 3 óra

• Velem – Széles-kő – Kalapos-kő – Írott-kő
A Kalapos-kőig piros ▲, onnan kék ▲, majd kék sáv jelzés; kb 3 óra

• Kőszeg – Andalgó – Marchgraben – Hétforrás – Szikla-forrás – Stájer-házak – Hörmann-forrás – Írott-kő
Az Andalgóig kék sáv, ill. jelzetlen út, onnan zöld sáv jelzés; kb. 5 óra

• Kőszeg, Királyvölgy – Kincs-pihenő – Óház – Vöröskereszt – Kendig – Hörmann-forrás – Írott-kő
A Kincs-pihenőig kék +, az Óházig kék ●, ill. ▲, onnan a Vöröskeresztig kék sáv jelzés, majd a Hörmann-forrásig kék ▲, végül az Írott-kőig kék sáv jelzés; kb. 4 óra


Szöveg: Kóródi Blanka, dr. Németh Csaba
Fotók: Kóródi Blanka, dr. Németh Csaba


 


Cáki pincesor

Kőszeg-hegyalja aprócska településén, Cákon található festői szépségű környezetben a híres Cáki pincesor. A műemlékként védett 9 db zsúpfedeles pince régi korok hangulatát idézi. Körülöttük néhány 100 éves szelídgesztenyefa őrzi emlékét a valamikor virágzó gesztenyeligeteknek. A XIX. század második felében épült házakban gyümölcsöt (szőlőt, gesztenyét), bort tároltak.
A pincesor szabadon megtekinthető, a pincék belső berendezése a nyitvatartási időben, március 15-től október 31-ig, hétfő kivételével naponta 10-12 és 14-16 óra között látható.

A Cáki pincesor a Szabó-hegyi buszmegállóból 3 kilométeres sétával kb. 1 óra alatt érhető el.


 

Földtan, éghajlat, vízrajz

A tájvédelmi körzet meghatározó részét alkotó Kőszegi-hegység a Keleti-Alpok része. Északról a Gyöngyös-patak, kelet és dél felől a Vasi-dombvidék, délnyugatról a Pinka-patak, míg nyugatról a Borostyánkő-hegység határolja. Kisebb részben Vas megyében, kétharmada pedig az Ausztriához tartozó Burgenlandban található. A Szombathely irányából érkező utazót a Pintér-tetőtől az Írott-kőn át húzódó főgerinc megkapó látványa fogadja. A 600-800 méter magas gerincről meredek falú, hosszan elnyúló völgyek futnak le, amelyek Kőszeg-hegyalja lankáiról simulnak a Gyöngyös-síkjába. A hegységet főként kristályos palák alkotják, amelyekből meredek sziklafalak nem alakultak ki. Látványos előfordulásaik az erdők mélyén álló kövek, a Bozsok fölötti Kalaposkő és az Asztalkő. Az alattuk húzódó hegyoldal gazdag a tetszetős zöldpalában, amely szürkészöldre színezi az árkokban lefolyó vizeket.
A Kőszegi-hegység és a hegylábi területek éghajlata kiegyensúlyozott. Itt, a Kárpát-medence nyugati peremén későn tavaszodik. A nyár hűvös és csapadékos. Az ősz általában november közepéig eltart, a komolyabb fagyok csak ekkor indítják meg az aranysárgára színeződött erdők lombhullását. Az első hó sokszor télen át megmarad, annak ellenére, hogy zord hidegek ritkán fordulnak elő. A csapadék egész éves mennyisége Kőszeg környékén jelentősen meghaladja a hazai átlagot. A tiszta, páradús levegőnek köszönhetően a hegység klímája gyógyhatású, melyet a légzőszervi megbetegedésekben szenvedők már néhány nap alatt megtapasztalhatnak.
A kedvező csapadékviszonyok vizekben gazdaggá teszik a hegységet. A több mint száz forrás közül a legismertebb a Hétforrás. A források vizét összegyűjtő patakok a hegylábnál kanyargó Gyöngyösbe torkollanak, amely a Rába mellékfolyója. Az egykor vízimalmokban bővelkedő tájon ma már csak a Velemi Műemlék Malom működik. A Szabó-hegy lábánál található az a szénsavas forrás, melynek erdélyi borvizeket idéző vizéből a Sárkány-kútnál fogyaszthatunk.
   
 
2009. 07. 22. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design