A fehér gólya a települések legkedveltebb madarainak egyikeként él a köztudatban. Sajnos a faj ma velünk élő képviselőinek már nem mindenki részéről ilyen egyértelműen pozitív a megítélése. Pedig egyre inkább rászorulnak a megértésre, a toleranciára, hiszen egyre kevesebb a számukra alkalmas hely az emberek által lakott területeken.
A fehér gólya fokozottan védett madárfajuk, természetvédelmi értéke 100.000,- Ft. Szerepel mind az európai, mind a világ veszélyeztetett fajainak vörös listáján. Számuk az utóbbi években a védelmi tevékenységeknek köszönhetően, de csak alig érzékelhetően olyan nyugat-európai országokban, mint Németország, Spanyolország, vagy Franciaország, növekedésnek indult. Sajnos Magyarországon ezt jelenleg nem mondhatjuk el. Hazai állománya 4500 - 5000 pár között van. A 80-90-es évek állománynövekedése után az utóbbi években stagnálás, illetve bizonyos mértékű csökkenés tapasztalható a gólyaállományban. Itt a nyugati csücsökben is egyre kevesebb fészekben ácsorognak a gólyák. „Vas megyében 2006-ban 189 fészekben költöttek párok. Az utóbbi tíz év adataiból számított, lineáris egyenlet alapján, ha a tendencia nem változna 2021-ben láthatnánk az utolsó fészkelő párt Vas megyében.” (Barbácsy Zoltán: Vas megye fehér gólya (Ciconia ciconia) állománya 2006-ban)
BREHM: AZ ÁLLATOK VILÁGA című könyvben ezt olvashatjuk róla: „A fehér gólya – eszterág, esztrág, cakó, koszta, gagó, gólya, házi gólya – népszerűség tekintetében vetekedik a fecskével s ha tán mégis az utóbbit kell győztesnek minősíteni, az csak azért van, mert a gólya fészkelési területe Magyarországon lényegesen kisebb és korlátozottabb, mint a fecskéé. Amíg ez fölhatol a legmagasabb erdő és vadőri lakhoz, addig a gólya csak az Alföldön s a Dunántúl alacsonyabb vidékein fészkel nagyobb számban, ellenben a Felvidéken és Erdélyben csak egyes folyóvölgyek mentén telepszik meg. …….
Magyarországon a gólya vonuló madár; a terület fekvése szerint érkezik március közepétől kezdve április elejéig; aug. 15 és 20 között, ritkán későbben vonul el a téli szállásába. Nagyon kivételes esetekben itt marad egy-egy telelő példány is, de ez többnyire rokkant, ha nem is látszik annak és csak úgy tud téli idején megélni, hogy igénybe veszi az ember gondoskodását. Jelenleg ugyanis a gólya egyéni szabadságának megőrzése mellett az emberhez csatlakozott, mert tán fölismerte, hogy az ember a leghatalmasabb lény s ezért annak a házatáján építi meg az otthonát, hogy annál nagyobb biztonságban legyen, egyúttal hogy annál könnyebb legyen a megélhetése. Egészen más volt azonban a helyzete az őskorban, amikor az ember még nem jelent meg a földön. Akkoriban kétségtelenül tisztára erdei madár volt, mint rokona, a fekete gólya. Akkoriban még fákon fészkelt és pedig egy-egy kedvező táplálkozási terület közelében telepesen. Ezt az ősi szokását ma is megtartotta: lehetőleg telepesen fészkel – egy-egy faluban 30–40 pár, sőt több – s igen gyakran fészkel fákon. Ahol jó vadászterület közelében kis erdő vagy liget akad, ott ezekben is telepesen fészkel. Ilyen hírneves, érdekes gólyatelep van a Balaton délnyugati sarkánál elterülő Fenék-majorban, melynek parkjában közel egymás mellett 20–25 gólyafészek van a fákon, egy-egy fán néha 5 fészek is. A legszebb és legnevezetesebb ilyen gólyafészkes fák egyike Farmos községben van. Régebben kb. 15 fészek volt ezen a hatalmas nyárfán, jelenleg már csak 6–7 fészek szokott lenni rajta, mert villámcsapás következtében megcsonkult.”
Sajnos ma már egyetlen gólyafészek sincs a fenékpusztai majorban, s megyénk településein is egyre kevesebb a fészek, s ha van is, sok üresen árválkodik.
Sok veszély fenyegeti a fehér gólyákat. Manapság nagyon kevés a fészkek megtartására alkalmas kémény, többségük villanyoszlopokon költ. Itt és a környező oszlopokon viszont gyakran az áramütés okoz sérüléseket, pusztulást. Vannak, akik a számukra kellemetlenségeket okozó fészket erőszakkal, néha fiókákkal együtt próbálják eltávolítani a helyéről. Pedig kicsit több türelemmel, megértéssel és toleranciával, valamint a szakemberekkel történő együttműködéssel mindig lehet olyan megoldást találni, amely a lakosság és a gólyák számára is elfogadhatóvá teszi az együttélést. A fokozottan védett madárfaj zavarása, elpusztítása természetkárosítás, a fészek áthelyezéséhez pedig a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A madárvédők (magánemberek és szervezetek: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság) és az áramszolgáltatók sok munkát fektetnek abba, hogy a veszélyeztetett fészkeket biztonságba helyezzék. A villanyoszlopokra fészektartó állványok kerülnek, hogy a fészek ne érintkezzen az elektromos vezetékkel; a transzformátor oszlopokra, átkapcsolókra ülőfák kerülnek, hogy a pihenőhelyet kereső, vagy épp repülni tanuló madarak ne a vezetékekre szálljanak le. Mindig akad új probléma, új veszélyeztető tényező, amelyet orvosolni kell, így mindig akad munka.
Az interneten létezik egy online gólya adatbázis, ahova gyakorlatilag bárki feltöltheti a fészkek adatait, s így kaphatunk aktuális információt távolabbi vidékek gólyáiról is. Ha böngésszük kicsit az ott található hatalmas listát, csak néhány olyan települést találunk, ahol 1-2 fészeknél több van. Ha felállítunk egy mennyiségi alapokon nyugvó ranglistát, akkor Körmend városa lenne az élen, ahol 15 fészekben költenek a madarak. Az Őrség és Vas megye legtöbb gólyával büszkélkedhető falva Bajánsenye. A kis településen már a nyolc fészek van, mind lakott és sikeresen nevelik fel a 2-3-4 fiókát a szülőpárok. A falu fekvése, a szép táj, a sok táplálékot adó termőföld, a Kerka-patak, a többiek társasága, vagy a lakosság szíves látása vonzza-e őket, azt nem tudhatjuk, de reméljük, hogy a szép és előkelő madarak a jövőben is szép számban otthonra találnak e településen, s más települések is csatlakoznak a „gólyákban gazdag” faluk sorához.

fészektartó felhelyezése