Az alábbi néhány gondolat a fasorok, fásítások és egyéb élőhely javító beavatkozások tervezéséhez és megvalósításához nyújt támpontot.
A fásítás védi a veteményt a szélkártól a vegyszer-sodródástól, a kiszáradástól, élőhelyet biztosít az élővilág számára. Előnyös mikroklímát teremt azáltal, hogy a szelet lelassítja. Csökkenti a párolgást, továbbá a ködöt, havat, zúzmarát is megállítja, így többlet csapadékot biztosít a terület számára. Tájképet, látványt teremt, ami nem csupán a gazda szemét gyönyörködteti.
Ha élőhelyet kívánunk teremteni miért inkább sövényt válasszuk, mint fasort, vagy mezővédő erdősávot? Mert kisebb helyet foglal, hiszen leggyakrabban a helyszűke miatt ellenzik a gazdák a fasort. Később nem kell a fatolvajlás veszélyével sem számolnunk. A ragadozó madarak nem találnak jó fészkelőhelyet és beszállófát sem. A fogoly, a fácán, a mezei nyúl, sőt az őz is jól érzi magát közelében.
Apróvadjaink, különösen a szárnyas apróvad számára hasznos a bogárteleltető bakhát. Egyszerűen létre lehet hozni, nem kell más hozzá, mint szántáskor bakhátat készíteni, azaz összevettetni. Majd vetéskor a művelési iránnyal párhuzamosan a táblán általában hosszában kb. fél méter szélességben ebbe a bakhátba csomós ebírből, angol perjéből és lucernából álló keveréket vetni. Ez a bakhát akár több évig is megmaradhat. Szegélyként feltárja a tábla belsejét, zöldfolyosóként működik, fészkelő és táplálkozó helyet biztosít. Neve is elárulja, hogy a hasznos élő szervezetek, az ízeltlábúak közül a futóbogarak és a pókszabásúak számára nagyszerű áttelelési lehetőséget biztosít.
Amire a szárnyas apróvadnak még szüksége lehet, az a mezőgazdasági parcellák változatossága, a gazdag rovarvilág, ami a gyomokhoz és a virágzó fajokhoz kötődik. Nem csupán arra gondolok, hogy egymás melletti parcellákon eltérő növények legyenek, hanem arra is, hogy egy parcellán belül legyen változatos a növényi borítás. Ezt elérhetjük úgy is, hogy a gyomnövényeket nem irtjuk ki a táblán. Ezzel azonban a talaj értékét csökkentjük, és bosszúságot okozunk magunknak és a szomszédoknak is. A másik megoldás, hogy mesterségesen teremtünk fajgazdag élőhelyet. Ezeknek az elvárásoknak a magkeverékek kiválóan megfelelnek. Olyan magkeverékekről van szó, amelyek akár 10-15, sőt közel 30 kultúrnövény magjának keverékei, és egy, de akár több éven át is borítják a talajt. Ezek a keverékek a természetes növénytakaró sokféleségét utánozzák. Sokszínűek, az év során mindig akad olyan faj, amely táplálékot, védelmet biztosít. Ne emberésszel mérlegeljük az értékét, hanem a földön fészkelő fajok „eszével” mérlegeljünk. Számukra a csibenevelés időszakában a gazdag rovarvilág a meghatározó, a fészkelés időszakában a megfelelő takarás, az ősz folyamán a magvakból álló táplálék, a tél folyamán a táplálék és a búvóhely. Ezeknek az elvárásoknak messzemenően megfelelnek a kevert vetések, amelyek több mint tíz, megfelelően válogatott kultúrnövényekből állnak össze. Tehát nem gyomnövények, hanem kultúrnövények keverékei. Ez a gyakorlat a hagyományos paraszti gazdálkodásban is megvolt, gondoljunk csak a ritkában vetett kukoricára, amiben köztesként bab, és tök is helyett kapott. Makó környékén valamikor petrezselymet, kukoricát és vöröshagymát vetettek egymás mellé, közé, hogy háromszor teremjen a parcella. Egyedüli gondot az évelő gyomok jelenthetnek. Ezek ellen azonban tarlókezeléssel, vagy vetés előtti permetezéssel védekezhetünk. Ekkor totális hatású, gyorsan lebomló szereket érdemes használni, melyek tartamhatással nem rendelkeznek. Ha évelő gyomoktól mentes a parcella, akkor az időben elvetett magkeverék kellő borítást ad és elnyomja a magról kelő gyomokat. Vetéskor nem kell attól tartani, hogy lehetetlen elvetni azt a keveréket, amelyben különböző méretű és fajsúlyú magvak találhatók. Egyszerű, hagyományos gabonavetőgéppel kell a keverékeket vetni, a hektáronkénti súlyt beállítva, és a legnagyobb méretű maghoz igazodva. Ha nem rázatjuk a magkeveréket kilométereken át a vetőgépben, hanem közvetlenül vetés előtt a parcella szélén öntjük be a tartályba a jó alaposan összekevert magot, akkor kellőképpen egyenletes lesz a vetés. A magkeverék nem boltozódik a vetőgépben, mert az eltérő méretű és alakú magvak ezt nem teszik lehetővé.
A parcellák méretének kialakításakor arra gondoljunk, hogy a fogoly, a fácán, a fürj szegélyhasználó, azaz a parcellák szélein, 30 m-es szegélyében költ és nagyrészt itt neveli fészekalját is. Tehát amennyire lehet, ehhez igazodva alakítsuk ki a parcellákat. Természetesen ilyen magkeverékekkel ültetett parcellák közé ékelt napraforgó, vagy kukorica az őz számára is a téli időszakra kiváló takarást és táplálékot jelent.
Vadvédelmi szempontból sokkal kifizetődőbb és olcsóbb ilyen vadföldet létesíteni, mint etetőket és azokat folyamatosan feltölteni. Azon kívül az etetőket más, kevésbé védendő fajok is látogatják a különböző betegségeket terjesztő rágcsálókról nem is beszélve.
Ajánlott elhelyezési módok
A sövény elhelyezése nem okoz komolyabb gondot, hiszen amennyiben cserjefajokból áll, úgy kicsi a szélessége és a magassága is. Nem kell jelentős árnyékhatástól tartani, így a szomszéd felőli mezsgyére is ültethetjük. Célszerű azonban úgy elhelyezni, hogy az árnyék a saját területre essen, így megelőzhetünk sok kellemetlenséget, szomszédviszály. A sövény előnye termése mellett, hogy jól látható módon megjelöli a földterület határát. Ültetéskor a kifejlett növény térigényére gondoljunk, ezért a telepített fajoktól függően 1-3 méter elhagyása a mezsgyétől indokolt. Az ültetéskor gondoljunk az első évek ápolási munkáira is, hiszen az első évek gondos gyomtalanítását követően remélhetjük növényeink olyan mértékű megerősödését, hogy évtizedekre meghatározó elemei lesznek a tájképnek. A sövényhez hozzátartozik a két oldalán futó 1-2 m széles füves szegély. A fűfélék szántóföldi betelepedésének megakadályozására célszerű 1 m széles fekete ugarsávot kialakítani a füves mezsgye mellett.
Amennyiben az út elszántásától kell tartani a határjelölés kiváló módja a fasor telepítése. A megválasztott fafajoktól függően évek során kiváló faanyagot is nyerhetünk, vagy rendszeresen szedhetjük a fák gyümölcsét. Fasort szántók oldalhatárának jelölésére nem célszerű telepíteni. Fasort, egyéb fásítást vízfolyások, csatornák partján is létesíthetünk. Ebben az esetben mindig kérjük ki a vízügyi létesítmény tulajdonosának, kezelőjének véleményét, engedélyét.
A több sorból álló fásítást, mezővédő erdősávot is célszerű a dűlőúttal párhuzamosan elhelyezni. Alkalmazása akkor is haszonnal jár, ha egy-egy nagyobb táblát kívánunk megosztani. Ekkor az uralkodó szélirányra merőlegesen célszerű ültetni a növényeket. Ezzel az elhelyezéssel a kora tavaszi szárító szelek pusztításától védhetjük meg vetésünket. Az így elhelyezett fásítások havas teleken jelentős víztöbblettel gyarapíthatják környezetüket. Mindezeken túl a vegyszersodródás ellen is kiváló védelmet nyújtanak. Dombvidéken a meredek lejtőkön, a szintvonallal párhuzamosan ültetett sövény, vagy fasor jelentősen csökkenti a talaj lemosódásának mértékét.
Sövény egyik oldalán 1 m széles műveletlen szegély, menedék a rovaroknak és az apró gerinceseknek
A telepítés és ápolás, avagy mire ügyeljünk?
A telepítés idején tudnunk kell milyen eszközökkel kívánjuk az első évek ápolását megvalósítani. Sövények esetében legszélszerűbb őszi mélyszántást követően gondosan előkészített, asztal simaságú talajba kora tavasszal ültetni a csemetéket. Az ápolásra, talajmunkákra a kerti kistraktorok a legalkalmasabbak. Évente a gyomosodás függvényében 2-5- szöri kapálás is szükséges. A sövény esetében fekete fóliás talajtakarást is alkalmazhatunk. Ez a kapálást szükségtelenné teszi, hiszen a gyomok nem fejlődnek ki a fólia alatt. A későbbi években a sövény két oldalán fűnyírót, vagy fűkaszát alkalmazva a gyomok eltűnnek és füves növényzet alakítható ki. Ezt követően a sövény metszése jelenthet munkát, amit vagy a sövény méretei indokolhatnak, vagy valamilyen sajátos cél. Úgymint a termés fokozása, fészkelőhelyek biztosítása. Ez utóbbi szempontból ne egyszerre metsszük, nyírjuk a sövényt, hanem egy-egy szakaszát külön években, így mindig lesz alkalmas fészkelőhely.
Fasor, a fák között cserjékkel
Fasorok telepítésénél kétféle megközelítéssel próbálkozhatunk. Vagy nagy tőszámmal dolgozunk (2-3 csemete/fm) és ez esetben nem védjük meg a csemetéket a várható vadkártól, vagy kevesebb csemetét ültetünk, inkább koros, többször iskolázottakat és azokat gondosan megóvjuk minden sérüléstől. Ha szántón létesítünk fasort, akkor ugyancsak őszi mélyszántást követően ültessünk. Ebben az esetben a lehető legmélyebben kell a talajt megforgatni, hogy az eketalprétegen a fák gyökere könnyen áthatolhasson.
Ha a nagy tőszám mellett döntünk, akkor már ősszel elültethetjük a fákat. Ebben az esetben a visszametszést nagyrészt elvégzik a nyulak és az őzek. Tavasszal, fakadáskor azonban minden fát 1-3 rügyre metszünk vissza, majd a sövénynél leírtak szerint gondozzuk a fasort. Évről-évre a végleges alak kialakításáig törzsalakítást végezhetünk.
Ha az alacsonyabb tőszám mellett döntünk – ez akkor gyakori, ha ritka vagy koros fát, illetve drága fafajokat telepítünk – akkor célszerű tavasszal telepíteni, így a téli vadkártól megóvhatjuk a telepítést. Ebben az esetben méretes ültetőgödröt kell ásni a csemeték számára. A törzset gondosan védeni kell mind a rágáskártól, mind a széltöréstől, mind a rosszindulattól. A legbiztosabb védelmet a legalább 3-4 karóból és drótfonatból álló törzsvédelem biztosítja. Ebben az esetben is célszerű a törzset karóval erősíteni, melyet csúszó, ún. nyolcas kötéssel rögzítünk a törzshöz. Korosabb csemeték ültetése esetében nem szabad elhanyagolni a locsolást sem.
Mezővédő erdősáv telepítésekor szintén a művelőeszköz szabja meg a sortávolságot. A legtöbb erőgép számára megfelelő a 2,5-2,7 m. Ilyen sortávolság esetén akár tárcsával, akár talajmaróval, sőt kultivátorral is művelhetjük a talajt. Két nyár elteltével a harmadik nyáron kaszálással, esetleg szárzúzóval alakíthatjuk ki a fűfélékből álló, talajtakarást biztosító aljnövényzetet.
A későbbi években csak a fák ápolása (törzsnevelés, ritkítás) és pótlása szükséges.
Sövény madárvédelmi célból
Gazdag fajösszetételű, sok táplálékot és fészkelőhelyet biztosító sövény a madárvédelmi sövény. Célszerű egy-egy vadgyümölcsöt is a sövénybe ültetni annak érdekében, hogy a rovarevő fajok mellett a gyümölcsöket kedvelő fajok is kellő táplálékot találjanak. A vadgyümölcsök nem csupán a madarak számára jelentenek csemegét, hanem egyéb állatfajoknak is.
Metszéssel szabályozhatjuk a fészkelőhelyek számát és a gyümölcstermést is. Használható fajok: bodza, kökény, nyugati ostorfa, májusfa, berkenye, som, varjútövis benge, vadrózsa, fagyal.
Sövény, fasor, mint méhlegelő
Mint korai méhlegelő a fűz-félék, a mogyoró, a som, majd a kökény és az akác, valamint a májusfa kínál kiváló lehetőséget a méhek számára. Egy-egy japánakác koronája nyári méhlegelőnek kiváló, akárcsak a hárs. Ha többcélú hasznosításra gondolunk, akkor az akác mellé bodzát is ültethetünk, melynek virága és termése is feldolgozható, értékesíthető, mindkettő növénynek helye van a házi patikában.
A gyümölcstermő fásítás
Nem csupán a madaraknak, hanem a gazda számára is csemegét, akár kiegészítő jövedelmet jelenthet egy-egy sövény, fasor.
Ilyen párosítás a törökmogyoró fasor bokormogyoró cserjeszinttel. Telepíthetjük egy sorba is a kétféle mogyorót. Ebben az esetben 12 méterenként ültetve a törökmogyorót, majd közéjük 3 méterenként ültetve a bokormogyorót hozhatunk létre fasort. A törökmogyoró törzsét meg kell óvni az őzek és nyulak kártételétől. A bokormogyorót ritkítással nevelhetjük gyümölcstermő bokrokká. Ültethetjük három sorba is úgy, hogy a középső sor törökmogyoró, a két szélső pedig bokormogyoró.
Gyümölcséért ültehetünk kerti berkenyéből, somból, mandulából, bodzából, dióból, eperfából, sőt akár régi, ellenálló gyümölcsfajtákból álló sövényt vagy fasort is.
Tavasszal gyönyörű látványt nyújt a somból és mandulából álló párosítás. A látványt tovább fokozhatjuk, ha az alsó cserjeszintre törpemandulát ültetünk. Ugyancsak terméséért ültethetünk vadrózsából álló sövényt. Ez a sövény az illetéktelen behatolók ellen is védelmet nyújt.
vadrózsa
Alkalmazható fajok
Érdemes talajtani szakvélemény alapján kiválasztani a telepítendő fajokat, illetve az erdészeti szolgálat szakmai segítségét kérni, hiszen az egyes fafajtáknak eltérő a talaj iránti igénye, valamint a tűrőképessége. A dió a mélyben sós, azaz szikesedő talajok esetében nem jó választás, hiszen valószínűleg termőre fordulást követően, amint eléri a sós talajréteget, kipusztul. Általánosan ajánlható cserjefélék a következők: vadrózsa, bodza, kökény, galagonya, mogyoró, fagyal, gyöngyvessző. A fák közül a magyar kőris, a mezei és a tatár juhar, kocsányos tölgy, török mogyoró, fehér nyár, fekete nyár, különösen a jegenye változat, a mezei szil, dió, mandula és a vadgyümölcsök ajánlhatók (vadkörte, mirabolán szilva, vadalma).
fekete bodza
Az akác, japán akác, koronaakác, eperfa, ecetfa, ostorfa, ezüstfa, pusztaszil tájidegen fajok, telepítésüket kerüljük. Habár egyes termőhelyekre eredménnyel szinte csak ezek a fajok telepíthetők.
_1.jpg)
