Az arborétum a Nádasdy család egykori gyümölcsösének helyén áll. Az 1868-ban birtokait Sárvárról irányító Lajos bajor hercegnek és az általa alkalmazott erdészeknek köszönhetők a város környékének gyönyörű erdei és az arborétum létrejötte is. Az elsősorban tájképi értékeket felmutató, 300 fa- és cserjefajjal rendelkező kertben, a Rába ártér tölgy-kőris-szil ligeterdeinek emlékét őrző 4-500 éves kocsányos tölgy és idős magas kőris mellett idegen tájak számos faritkasága, illetve az ötvenes években ültetett Rhododendronok és a szépen karbantartott mesterséges tó varázslatos élményt nyújtanak a látogatónak. Az évszázados platánok, idős feketefenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák, császárfák, ritka magnóliák, a hatalmas egylevelű magas kőris mind-mind az arborétum büszkeségei.

A Sárvári Arborétum adatai, tulajdoni, kezelői viszonyai

Rövid történeti visszatekintés

Vas megye arborétumai közül a legelső írásos emlékek Sárvárról maradtak fenn. A mai arborétum elődjét 1546-ban alapították, akkor gyümölcsös és zöldségeskertként használták. A kertészkedés egészen 1671-ig virágzott, amikor is az akkori tulajdonost, III. Nádasdy Ferencet, az akkori országbírót a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért lefejezték és birtokait elkobozták. Ezzel a híres kertészet tönkrement, de egy-két gyümölcsfa és a Rába ártér kocsányos tölgyeseinek néhány tanúfája megőrizte a kezdetek emlékét.
1803-ban került a várkert ismét értő kezekbe. Habsburg Ferdinánd estei-modenai főherceg vette meg a várat a hozzá tartozó területekkel együtt. Egy részébe újra gyümölcsöst telepítettek, a többi területen pedig lassan kialakult az angol stílusú park, megtartva az öreg tölgyeket és a régi fákat. Az első ültetésből (1812.) származnak azok a platánok, amelyek törzsátmérője ma meghaladja a három métert. A kor divatjának megfelelően, túlnyomó többségben tiszafákat, japánakácokat és hársakat ültettek. A park növényeinek kedvező klímát biztosított a területet átszelő Gyöngyös-patak, a halastó, mely az állandó talajvízszintet is tartotta.
1868-ban örökléssel Lajos bajor királyi herceg tulajdona lett a kert (és természetesen a vár is), aki magával hozta a híres bajorországi erdőgazdálkodás gondolatait és tapasztalatait. A városkörnyéki rossz legelőerdőket hosszú, kitartó munkával átalakíttatta, ennek köszönhetően a Sárvár környéki erdők mára országos hírűek. Nagy gondot fordítottak a várpark szépítésére is. Scherg Károly 1932-ben az Erdészeti Lapokban megjelenő írásában 123 fa- és cserjefajt sorolt fel.
A II. világháborúban komolyabb károk nem keletkeztek az arborétumban. A helyi erdőgazdaság vette át a kezelését, 1952-ben az Országos Természetvédelmi Tanács védelem alá helyezte. 1953-tól az Erdészeti Tudományos Intézetet bízták meg az akkor már jelentékeny arborétum kezelésével és fejlesztési munkáival. Bánó István és Retkes József szaktanácsai alapján dr. Kopeczky Ferenc kezdte el a munkát és ennek eredményeképpen már 1967-ben megkétszereződött a taxonok száma. Munkáját utódai hasonló színvonalon folytatták. Újabb jelentős fejlesztő munkát 1987-től dr. Gergácz József irányításával végeztek, egy távol-keleti gyűjtemény kialakításával.
Az arborétumban jelenleg 300 fa- és cserjefaj, -fajta található, növényanyagát és képét tekintve alapvetően két részre osztható.
Az egyik rész, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradványa, amely ma a város közepén, az urbanizáció előtti állapotokról ad tanúbizonyságot. Itt 400-500 éves ősi kocsányos tölgyek, magas kőrisek és szálanként megmaradt, de jobbára csak fiatalabb mezei szil példányok uralják a területet, körülölelve a mintegy egy hektáros halastavat, a ligeterdők megszokott elegyfajaival és cserjefajaival.
A másik rész a hagyományos értelemben vett arborétum, ahol a két évszázada megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai látvány. Az arborétum talán legnagyobb értékét minden bizonnyal a mintegy 200 éves platánok, feketefenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magas kőris (Fraxinus excelsior ’Diversifolia’) évszázados példányai képezik. A későbbi telepítések közül a 100-130 éves liliomfák (Magnolia denudata, M. hypoleuca, M. kobus, M. liliiflora ’Nigra’, M. tripetala) hívják leginkább magukra a figyelmet, de sokféle rododendron és azálea faj élvezi a savanyú öntéstalaj nyújtotta ideális termőhelyi feltételeket.
A Sárvári Arborétum azon túl, hogy otthont ad a hazai erdészeti kutatás egyik neves intézetének, a termálvízre épülő sárvári gyógyidegenforgalom vérkeringésébe is bekapcsolódik. Látogatók, gyógyulni vágyók sokasága keresi fel évszázados fáit, gyönyörködnek ritka növénykincseiben.

1868-ban öröklések során Lajos bajor királyi herceg tulajdonába került a vár és a hozzá tartozó kert is. A herceg magával hozta a bajorországi erdőgazdálkodás tapasztalatait és azt művelő szakembereit is, akik a várpark szépítésén kívül, a Sárvár környéki legelőerdők átalakításában is jelentőset alkottak. Ezeknek az erdészeti beavatkozásoknak köszönhetően alakult ki a ma országos hírnévnek örvendő Farkaserdő. A telepítési, átalakítási folyamat 1870-ig tartott.

Dr. Grazman bajor királyi erdőigazgató, aki 10 évig Sopronban tanított, 1881-től japán származású növény-különlegességgel gyarapította az arborétumot. Neki köszönhetjük, hogy ma különböző kelet-ázsiai magnóliák virágzásában gyönyörködhetünk. Ő ültette a keleti tüskefát (Calopanax pictus) is, amely pusztulása előtt a faj legnagyobb hazai példánya volt.

1922-ben költözött a várba Ferenc bajor királyi herceg. Az ő idejében is folytatódott a megkezdett munka, a szentimentális stílusjegyeket erősítve gyerekeinek „babaházat” építtetett, ami jelenleg is áll. Az 1930-as években kisebb telepítések történtek. A terület egy része ekkor még mindig gyümölcsös volt és a korabeli térképeken jól megfigyelhető a vár és a várkert elkülönülése.

A II. világháborúban komolyabb károk keletkeztek. Néhány fa megsérült a harcok során, néhányat pedig kivágtak, de az idős fák szerencsére megmaradtak. A világháború után a helyi erdőgazdaság vette át az arborétum kezelését, majd 1952-ben az Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította.

Az arborétum kezelését 1952-ben az Erdészeti Tudományos Intézet vette át. A felújítási, fejlesztési munkákat Bánó István és Retkes József szaktanácsai alapján Dr. Kopecky Ferenc kezdte el, melynek következtében a taxonok száma megduplázódott. Elsősorban fenyő fajokat és fajtákat telepítettek, továbbá a park színesítése, cserjeállományának gyarapítása érdekében Rhododendronokat, virágzó növényeket ültettek. A tó-rendszert felújították, partvonalait rendezték és elkészült a Gyöngyös-meder szabályozásával a duzzasztó zsilip is, melynek segítségével ma már megfelelő szinten lehet tartani a tó vizét. Felújították az utakat és a hidakat is, új üvegházak épültek, melyeknek ugyan elsődleges feladata az erdészeti növénynemesítés, de lehetőséget adnak a park számára történő növény-szaporításra is.

1987-től dr. Gergácz József vezetésével végeztek jelentős munkákat. Az arborétum vár és szálló felőli részéből a gyógyszálló részére körülbelül 1 ha területet leválasztottak, melynek fejében az arborétumhoz egy új terület csatlakozhatott. Ez teremtette meg a távol-keleti gyűjtemény alapjait. A Sárvári Arborétum - mint a Magyar Állam tulajdonában lévő terület - az Erdészeti Tudományos Intézet Sárvári Kísérleti Állomásának fenntartásában (vagyonkezelésében) működik.

Kezelési terv