A muraközi ló, avagy a kisebb testű magyar hidegvérű
A muraközi ló hazánk géntartalék értékű hidegvérű lova, a belga vérrel nem keresztezett hidegvérű ló neve. A klasszikus magyar hidegvérű ló tájfajtája, mely kisebb testtömegű, finomabb felépítésű gyorsabb mozgású, kitartóbb munkavégzésű.
A Dunántúl nyugati és déli részén település-szerkezeti és földrajzi viszonyok miatt egy intenzívebb, belterjes mezőgazdálkodás alakult ki. Ez az intenzívebb mezőgazdálkodás megkívánta az igaerő „modernizálását”, megnövekedett az igény az ökörnél gyorsabb, a melegvérű igáslovaknál teherbíróbb, s egyben kitartó, jó munkakészségű igásállat iránt. Ilyen jellegű igényeket elégítettek ki a nyugati határszélen nagy számban behozott hidegvérű lovak, melyek nóri eredetűek voltak.
A magyar hidegvérű lótenyésztés fejlődésének sokáig gátja volt a katonai szervezésű állami tenyésztésirányítás, mely a katonaság lóigényének megfelelő hátastípusú lovak tenyésztését szorgalmazta, engedélyezte. A keveredési lehetőségek meggátlása érdekében rendeletben írták elő a hidegvérű ló esetében a zárt tenyészetet.
Elsőként Vas megyében engedélyezték a hidegvérű ló köztenyésztését, 1913-ban. Az ország nyugati felén 1922-ben kezdték törzskönyvezni a hidegvérű állományt.
A XX.század első évtizedeiben folyamatosan nemesítették a muraközi lovat. Eleinte nórival, majd clydesdale-lal és belga-ardennivel történtek kísérletek. A tenyésztők többsége végül a nóri ló Salzburg környékén kitenyésztett változata mellett tette le a garast. Ez a céltudatosan nemesített ló a hidegvérű gazdasági igásló típusának leginkább megfelelt. A tenyésztők egységes elképzelése híján azonban nem tudott konszolidálódni a muraközi ló.
A II. világháború után, a tenyészállomány pótlására, belga-ardenni méneket importáltak, a hivatalos tenyészirány is ez a típus lett, a muraközi méneket kivonták a tenyésztésből. Ez megpecsételte a muraközi ló sorsát.
Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztálya, Dr. Patay Sándor kezdeményezésére, és Dr. Ócsag Imre vezetésével 1957 nyarán mintegy 30 kanca és 3 mén (2763 Görösgal-1, 2159 Péterhida-1, 2766 Katádfa-4) bevonásával indította el a muraközi ló regenerálási programját. Méntörzseket és kancacsaládokat alakítottak ki, amelyek, megteremtése segítette a szelekciós munkát. A 15 éven keresztül végzett tenyésztői munka eredményeként 1972-ben a muraközit önálló fajtaként ismerték el.
A fajtaminősítő vizsgálatok egyértelműen igazolták a muraközi ló létjogosultságát a magyar hidegvérű ló mellett az igavonásban. Testtömegénél fogva kisebb a táplálóanyag szükségletük, kevesebb takarmányfogyasztás mellett végeztek el azonos nehézségű munkát. Fuvarozásban gyorsabbnak minősültek, emellett hosszú élettartam, kemény szervezet, kiváló munkakészség, tanulékonyság jellemzi.
A muraközi ló jellemzése:
Feje a testtel arányos, kicsi, finom. Nagy élénk kifejező szemek. Nyak magas illesztésű, középhosszú, izmos, egyoldalra fésülhető sörénnyel. Jól izmolt mar. Széles, izmos, egyenes hát. Középhosszú, széles, izmos, jól kötött ágyék. Széles, izmos, hosszú, kissé lejtős, igen jól barázdált far. Mély és dongás mellkas. Végtagok gazdagon izmoltak, kevésbé burkoltak, bokaszőrzet nélküliek. Kívánatos a szabályos lábállás. Paták arányosak, kemények és szabályos állásúak. Marmagassága 150-160 cm, övmérete 190-210 cm, szárkörmérete 22-24 cm, testtömege 550-650 kg. Kívánatos a sárga szín, elfogadott a fekete és pej, a többi szín nem kívánatos. Élénk, könnyed, akciós mozgás a kívánatos.
A frissen bejegyzett fajtát a XX. század utolsó évtizede sodorta magával. A törzstenyészetek megszűnése, a fajta korszerűtlenné válása megpecsételte a muraközi ló sorsát. Korszerűtlenné válása ellenére a muraközi ló értékes géntartalék, kiváló munkakészsége, szerény igénye, jó takarmányértékesítő képessége, hosszú élettartama révén.
A muraközi ló hasznosítási lehetőségei a XXI. század magyar állattenyésztésében
A muraközi klasszikus gazdasági igásló, tehát ennek megfelelő hasznosítási módot kell neki találni annak érdekében, hogy a típus fenntartható legyen s értékmérő tulajdonságai ne romoljanak.
Erdő- és vadgazdálkodás, a szálaló erdőgazdálkodás terjedésével egyre nagyobb igény fog jelentkezni erdészeti fogatoslovak iránt. Ez megnöveli a keresletet egy jó munkabírású, kedvező munkakészségű, szívós igásló iránt.
Vidékfejlesztés-falusi turizmus, a természetjáró turizmus fellendülésével, a magyar vidék újbóli felfedezésével egyre növekszik az igény a lovaskocsikázásra, szekerezésre. Szép kiállása, nyugodt természete folytán alkalmi hátas is lehet, mely színesítheti a turisztikai kínálatot. Egyre jobban terjed a hagyományőrzés a turizmus keretein belül, szántás, boronálás, vetés, kapálás fogattal, jól eladható, értékes és érdekes színfoltja a mai magyar turisztikai palettának.
Mezőgazdálkodás, kisebb telepi tehermozgatási munkák elvégzése, extenzív állattartást folytató gazdaságokban, hízótelepeken. Egyszerűbb tartási körülmények között is jól termel, kevésbe igényes, ellenálló.
Az agrár-környezetgazdálkodási programok keretében igényelhető rá a magas genetikai értéket képviselő lovak után járó támogatás.
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságnál a felsoroltakat gyakorlatban is megvalósítjuk. A magyar tarka marha tartásához kapcsolódó kisebb tömegmozgatási feladatokat muraközi fogatok oldják meg, erdeinkben szálaló erdőgazdálkodást folytatunk, lovas közelítéssel, turisztikai kínálatunk között pedig szekerezés és lóval végezhető szántóföldi munkák is szerepelnek.
_1.jpg)
